Stockholm Szindróma

Hiba azt gondolni, hogy az északi skandináv főváros egy nyugodt, unalmas hely lenne. Stockholm, még ha nem is pörög annyira, mint a déli nagyvárosok bármelyike, annyira érdekes és gyönyörű, hogy ide mindenképp el kell látogatni egyszer.

A cölöpváros

A Svéd főváros a Mälaren-tó Balti tengerbe torkoló szakaszán fekszik és összesen 20 szigeten terül szét. Nevét először az 1250-es években említik a Három Korona vár alapító okiratában. Ez az objektum és egyben a svéd főváros azért jött létre, hogy a fosztogató kalózokat elűzzék Balti tenger öbléből, hiszen itt rendkívül értékes vas lelőhelyeket találtak. Mivel a város cölöpökre és szigetekre épült ezért ebből alakult ki neve is, hiszen ’stock’ jelentése cölöp a ’holm’ pedig szigetet jelent. Stockholm 1419 óta a Svéd királyság fővárosa, 1719-ben az Északi háborúban az oroszokkal vívott küzdelemben majdnem az egész megsemmisült, ám attól kezdve nem érte semmilyen katasztrófa, így ez a város tudhatja megáénak a legjobb állapotban megőrzött Óvárosi részt, melynek hivatalos neve Gamla Stan.

Dizájn és architektúra

A Svédek nyitottságukról is ismertek, hiszen abszolút szeretik az új dolgokat, ezért Stockholm a kortárs dizájnerek igazi otthona. Mind a divatban, mind a használati tárgyakban és az építészetben rengeteg friss inspirációt ad Svédország a világnak. Nem véletlen hogy a svéd bútoráruház annyira sikeres, a praktikus, könnyen összeszerelhető, jól kivitelezett termékek minden otthont moderné és ötletessé tesznek. Ha Stockholmba vesszük az irányt, érdemes Augusztus közepén ide utazni, mert ekkor rendezik meg a svéd divat hetet és az egész várost ellepik a divatszakma remekei, furábbnál furább figurákkal találkozhatunk, természetesen ekkor a legszínpompásabb a svéd főváros. A fiatal tervezők nagy támogatottságot kapnak mind az államtól, mind pedig a lakosságtól. Itt aztán olyan különleges dolgokat lehet beszerezni, mint a láva formájú gyertyatartó, térfigyelő kamerának álcázott madáretető vagy a Lego formát öltő könyvespolc.

Gamla Stan

Stockholm mind amellett, hogy egy modern város a tradíciókra is ad. Az óvárosi rész, azaz a már említett Gamla Stan, hála a békés 300 évnek, a legjobb állapotban fennmaradt óváros az egész világon. Gyakorlatilag Stockholm mértani közepén egy szigeten található. Itt a leggyönyörűbb épület a Királyi palota, amely annó Három Korona Vár néven volt ismert. Jelenleg a 1697-ben újjáépített verzióját csodálhatjuk meg. Turistaként nem ajánlatos kihagyni az őrségváltás ceremóniáját, mely megtekinthető minden délben. Legnagyobb tere a Stortorget, melyen a régi kereskedők házai állnak, kicsit a Prágai óvárosi teret idézheti fel bennünk a színes épületek kavalkádja miatt. Szintén az óvárosban lelhetjük fel a Nobel múzeumot. Stockholm ad otthont minden évben a Nobel díjkiosztó gálának, és ezekről találunk érdekességeket a múzeumban.

Djurgården-sziget 

Elkanyarodva az óvárostól a Djurgården-szigeten található a világ első szabadtéri skanzen múzeuma, ahol megismerkedhetünk a század előtti Svéd mezőgazdasággal, állattenyésztéssel és felpróbálhatjuk a tradicionális svéd népviseletet is. Érdemes erre a látnivalóra egy egész napot szánni, mert rengeteg program és érdekesség várja a látogatókat. Szintén ezen a szigeten tekinthető meg a híres Vasa Múzeum, mely egy óriási hajóról kapta nevét. A legendás hajót a 30 éves háború alatt építették 1626-28-ig, hogy a lengyel flotta előtt bemutassa erejét a Svéd királyság. A hajó főtervezője az építés során meghalt és terveit, mivel nem voltak papírra vetve örökre a sírba vitte magával. Ezek után a király szólt bele az építésbe, ám hozzá nem értése miatt, miután a gigászi hajót vízre bocsájtották, elsüllyedt még a kikötőben. A víz jó konzerváló adottságának köszönhetően, a hajó épségben vészelte át azt a 333 évet, mire olyan fejlett technika született, hogy ki tudják emelni. Jelenleg ez a csodálatos óriás ebben a múzeumban látogatható meg. Lélegzetelállító, hogy ennyire jó állapotban sikerült megtalálni ezt a középkori kincset, mindenképp látni kell élőben!

Árak és egyéb hasznos tanácsok

Stockholm elérhetőbb, mint ahogy gondolnánk, hiszen fapados járattal már akár 5000 Ft-ért is lehet retúrjegyet foglalni. Sajnos nem az olcsóságáról híres a Svéd főváros, ám szállást már ki lehet fogni körülbelül 7.000 Ft per éjszaka áron is reggelivel. Mindenképpen érdemes előre megvásárolni a „Stockholm a’la Card” kártyát, mely az összes tömegközlekedésre használható, és emellett számos kedvezményt foglal magába. Ingyenes belépésre jogosít a legtöbb múzeumba és nevezetességre. A legszuperebb módja a városlátogatásnak, ha hajóval utazunk a szigetek között és a hajójegy árát is megspórolhatjuk, ha kiváltjuk ezt a turistakártyát. Svédországban az élelmiszer árak igen magasak, így a költőpénzzel jócskán számoljunk. A legolcsóbb az utcán árult Hot-Dog, ami olyan 3-400 Ft körül mozog, ebédidőben számos étterem kínál akciós menüket, egy háromfogásos ebédet így 1.500 Ft-ból kihozhatunk. Alapvetőleg egy éttermi vacsora ára 2500 Ft-nál kezdődik. Az ital árak is igen magasak, ráadásul alkoholt csak az arra kijelölt boltokban (Systembolaget) kapható. Csak példa képpen, egy pohár sör ára 1000 Ft-tól kezdődik.

Stockholmban a legszebb, hogy nincs még egy olyan nagyváros, ahol fürödhetünk az őt körülvevő vízben. Itt olyan tisztasággal találkozhat az ember, amely csak az északi városokra jellemző. Ha a Skandináv kultúrára vagyunk kíváncsiak, a legjobb választás ide utazni, hiszen mondhatni ez Skandinávia fővárosa. A zöld parkok, a nyugodt emberek, a tiszta kék ég és a harapni való friss levegő ötvözete egy olyan élményt kínál, mely feltölti a testet és lelket egyaránt.

San Marino - Törpe állam a Titán hegy lábánál

Ha igazi itáliai hangulatot keresünk, és valami különlegesre vágyunk, akkor a legkiválóbb uticél, San Marino. Ez a népszerű üdülőhelytől, Riminitől mindössze 11 kilométerre fekvő mini állam egy igazi gyöngyszem az olasz csizmába ékelődve.

A remete kőfaragó állama

A Monte Titano (Titán hegy) területén elhelyezkedő köztársaság történelme egészen a 4. századig nyúlik vissza. Egy keresztény kőfaragó ekkor tévedt ide, és alapította meg ezen a semleges részen a remetelakot, ahová az ekkoriban üldözött keresztények nyugalmat találhattak. A remetelak alapítóját Szent Marinus azaz olaszosan San Marino-nak hívták, innen származik az kis állam neve. Az egykori remetelak mára 61 km2-re bővült és hosszas nehézségek árán, de máig megőrizte függetlenségét. Történelme során többen próbálták felszámolni az államot, de népe nem hagyta. 1739-ben ugyan elfoglalta a pápa nevében Alberoni legátus, ám XII. Kelemen pápa egy évvel később ismét független államnak kiáltotta ki San Marinot. Napóleon 1797-ben szerette volna beolvasztani a birodalmába, de a nép ezt nem szavazta meg. A parlamentális köztársaság címet a kis ország a 13. században vette fel, így mondhatni ez a világ legrégebbi köztársasága. Az államigazgatás egy 60 fős tanácsból áll még ma is, a tagokat ötévente választja a népszavazás. A tanács élén 2 fős elnökség áll, akiket a nép szavaz meg félévente. San Marino az Európa Tanács tagja 1988 óta és belépett az ENSZ-be is 1992-ben, viszont nem tagja az Európai Uniónak. Jelenlegi népessége 30.000 fő körüli.

Szépség és tragédia

San Marino a harmadik legkisebb állam Európában Monaco és a Vatikán után. A fővárosa azonos nevű, mint az ország. Itt a 750 méter magas Titán hegy három sziklaszirtjére épített erődök nyújtanak pompás látványt. A három erőd jellegében igazi középkori lovagvárra emlékeztet, felelevenedhet bennünk a királyok és királynék, a lovas katonás kora. A középkori atmoszférájú óvárost falak veszik közre és itt megtekinthetőek a több száz éves templomok, mint például a XIV. századi Ferences templom, vagy megcsodálhatjuk a San Marino bazilikát, melynek patinás épülete elkápráztató. Érdekességként megjegyezném, hogy a szent alapító remete maradványi is itt leltek örök nyugalmat. A magaslaton elhelyezkedő őrtornyokból, tiszta időben egészen az Adriáig elláthatunk. San Marino éghajlata mediterrán, az éves átlaghőmérséklet 16 Celsius, nyáron 20-30 fok körüli hőmérsékletre kell számítani. Érdemes kora nyáron vagy kora ősszel meglátogatni, mert ekkor a legkellemesebb a klíma kirándulásra.

Az ország bevételi forrásának legalább ötven százaléka a turizmusból adódik, évente több millióan keresik fel az országot. Megjegyezném, ne számítsunk nyugodt sétákra az óvárosban, mivel egy roppant érdekes helyről van szó, rengeteg turista keresi fel. Sokan zarándokhelynek tartják vallási okokból, számos utazót pedig a vámmentes, olcsóbb ruházati termékek és elektronikus cikkek vonzzák. Ugyan San Marino nem tagja az EU-nak, de kölcsönös megegyezésben a vám és pénzügyi unióban van. Ebből kifolyólag saját eurót is gyártanak, melyet sokan gyűjtenek is, mert a pici állam pénze ritkaságnak számít az érmepiacon. A másik fontos iparág a bélyegkészítés, a bélyeggyűjtők számára a san marinoi bélyegek óriási értéket tudhatnak magukénak.

San Marino 1994-ben beleírta magát a Forma 1 történelmébe, mikor az Imolai versenypályán két pilóta is életét veszítette a száguldó cirkuszban. A valaha volt leghíresebb, háromszoros világbajnok Ayrton Senna 217 km/h sebességgel kicsúszott a pályáról, és ennek következtében sérülései olyan súlyosak voltak, hogy sajnos nem tudták megmenteni. A tragédia után a versenypályát átalakították.

Utazási tanácsok

San Marinoba menetrendszeri autóbuszjárattal vagy autóval juthatunk csak el. Ugyan rendelkezik repülőtérrel, de ezt csak a katonai egység használja. Pénzneme az Euró, mint ahogy már említettem. San Marino óvárosára érdemes egy egész napos kirándulás bekalkulálni és bejárni mind a három sziklaszirtre épített gyönyörű őrtornyot. Országon belül kiváló minőségű utakon járhatjuk be autónkkal ezt a csodálatos országot, valamint buszjárat is közlekedik a települések között.

Gasztronómia

A san marinoi konyhaművészet régi hagyományokra épül. Ha itt járunk, mindenképpen kóstoljuk meg az egyik leghíresebb ételüket, az élesztő nélkül készített lepényt, azaz a piada-t. Ezt a lepényfajtát minden ételükhöz szívesen fogyasztják. Húsok közül a disznóhúst preferálják legfőképpen, télen egyik jellegzetes ételük a disznóbőr babbal. Közkedvelt ételük még a strozzapret, amely liszt, víz, só hozzáadásával készített gombóc, reszelt sajttal és hússzafttal.

San Marino mediterrán éghajlata rendkívül kedvező a szőlőtermesztésre, így méltón büszkélkedhet boraival. Főbb borfajtái a vörösborok közül a Sangiovese, a Brugento és a Tessano, fehér borokban az Albana a Biancale és a Roncale emelkedik ki a sorból.

San Marino egy igazán különleges hely, ahol a köztársaság és a demokrácia fogalmát nem csupán papírra vetették, de már évszázadok óta be is tartják. Nemzeti mottójuk „liberitas” azaz szabadság, mely jellemzi az egész népcsoport életfilozófiáját. Ez a mini állam egy igazi tündöklő ékkő, melyet ha Olaszországban járunk, nem érdemes kihagyni. Évi több millió turista nem tévedhet!

Októberfeszt, a folyékony arany ünnepe Münchenben

A tavaly 850. születésnapját ünneplő város nem véletlenül tudhatja magáénak a sör fővárosa címet. A régi hagyományokra építő sörfőzdék 42 tagja képviselteti magát Münchenben. Javarészt minden hónapra jut valamilyen ünnepség a Bajor fővárosban, ám mindezek közül a legszámottevőbb az Októberfeszt, amely több mint 6 millió látogatót vonz évente. 

Lóversenyből sörfesztivál
A mára örkedvelők népünnepélyének mondható rendezvény idén 199 éves. Az első Októberfeszt 1810. október 17-én került megrendezésre, I. Lajos király és Teréz hercegnő esküvőjének napján, mikor az egész nép ünnepelte az új uralkodó párt. A házasság örömére a király lovasversenyt hirdetett ki erre a napra, annak okán, hogy nagy tisztelője volt az antik Görögország olimpiai játékainak, sőt úgy döntött, házasságának évfordulóját minden évben a sporteseményeknek szenteli majd.
A sör árusítását csak 1880-tól engedélyezte a város vezető testülete, ettől számítva nevezhetjük az Októberfesztet a „folyékony arany” ünnepének. A fesztivál megrendezését a történelemben többször befagyasztották, mert olyan tényezők gyakoroltak hatást a városra, melyek miatt nem lehetett megtartani. A kolera járvány miatt kétszer is elmaradt 1854-ben és 1873-ban, majd a porosz-osztrák háború okán 1866-ban, később pedig a német-francia háború sötétítette el a lakosok szabad ünneplését 1870-ben.
1910-ben az Októberfeszt 100. évfordulóján rekord mennyiségű 12.000 hektoliter sört mértek ki a látogatók között. A 20. század első felében dúló háborúk és inflációs válság miatt szintén gyakran elmaradt az esemény. A háborúk után megrendezett fesztiválokon már nem volt lovas vágta, a teljes esemény fókuszában abszolút a sör került. 1950-ben a város főpolgármestere indította el a tradíciót, miszerint mindig München legfőbb vezetője üti bele a sörcsapot az első megnyitott hordóba. A szájhagyomány szerint az aktuális uralkodó kormány erősségét is meghatározza azáltal, hogy hányadik ütésre sikerül a hordóba beleütni a csapot.
A fesztiváltörténet legsötétebb napja 1980-ban virradt fel, ekkor ugyanis szeptember 28-án egy bombát robbantottak a főbejáratnál, mely 13 ember életét követelte. A merényletet egy szélsőjobboldali terrorszervezet követte el, ám azóta különös gondot fordítanak az Októberfeszt szervezői a közbiztonságra, így a tragikus nap után majd’ 30 évvel nem kell tartanunk hasonló eseménytől.

Októberfeszt szeptemberben

Napjainkra a rendezvény hatalmas méreteket ölt, több mint 6 millió turista keresi fel a két hét alatt az alig másfélmillió lakosú várost. A 30 sörsátorból a legnagyobb 10.000 ember befogadására képes, a helyek azonban még így is nagyon hamar elfogynak. Amennyiben asztalt szeretnénk foglalni érdemes már tavasszal intézkedni! Akinek nem jut asztal a sátrakon belül, annak sem kell csüggednie, mert a kerthelyiségekben és a sátrak körül is lehet találni felszabaduló helyeket.
Az igazi hangulat mindazonáltal tényleg a sátrakon belül van, itt ugyanis zenekarok, bohócok szórakoztatják a sörbarátokat. A fesztivál látogatottsága a hétvégéken van a csúcson, ügyeljünk arra, hogy időben érkezzünk, mert gyakran előfordul, hogy már 3-4 órakor kirakják a megtelt táblát! Természetesen a fesztiválon nem csak a sörök világával ismerkedhetünk meg, érdemes megkóstolni a híres bajor virslit (Weisswurst), mely kétféle húsból készül, részben borjú és részben disznóhús felhasználásából nyeri pikáns ízét. Sörkorcsolyának ajánlatos uborkát, jégcsapretket vagy sajt tálat fogyasztani.
Az Októberfeszt neve ugyan október hónapra utal, és eleinte októberben is rendezték meg, ám a jobb időjárási viszonyok miatt gyakran előrébb csúsztatták, ezért minden évben szeptember közepétől egészen október első hétvégéjéig tart. Idén szeptember 19-től október 4-ig várja látogatóit az ingyenes rendezvény. A fesztiválon nem aprózzák el a sörök méretét, csak és kizárólag egyliteres korsót lehet kapni.

Münchenről röviden
Ugyan az Októberfeszt egy igen izgalmas és eseménydús rendezvény, ha az ember eljut Münchenbe nyilván a nevezetességeket is szeretné megtekinteni. A Bajor főváros Németország második kulturális központja Berlin után. Számos múzeummal, színházzal, operával és egyetemmel színesíti a lakók mindennapjait. A város neve a német Mönch szóból ered, melynek jelentése szerzetes, hiszen a megalakulását a bencés szerzeteseknek köszönheti. Maga a város alapítása nem ismert, nevét először az 1158-as években említik egy alapítási oklevélben. München leginkább gótikus stílusú épületeiről neves, katedrálisok és paloták tarkítják. A világháborúk pusztítása után a város újjá épült, és számos nagyvállalat (banki biztosítók, autógyárak, média és bankok) székhelye lett. Jelenleg München egy modern fellegvár, a németekre jellemző tisztasággal és jól kiépített infrastruktúrával. Különösen jó programnak ígérkezik a város szélén található Bavária filmstúdió meglátogatása, ahol egy látványdús kaszkadőr showt is meg lehet tekinteni. Itt forgatták többek között a Végtelen történet című örök klasszikus filmet is.

München, mint minden európai nagyváros, összességében úgy kerek, ahogy kell: a fiatalok a pörgős éjszakai életet élvezik, az idősebbek a csodaszép épületekben gyönyörködnek, a legifjabbak pedig valamelyik vidámparkban érezhetik, hogy az élet csupa izgalom.

A legnyugatibb orosz csoda, Szentpétervár

A megalomániás cár akarata

Egy olyan városról szeretnék beszámolni, amely annak ellenére, hogy orosz fennhatóság alatt áll, mindig is törekedett arra, hogy a nyugati kapitalista példáknak helytálljon. A város története az 1700-as évek elejére tehető, amikor I. Nagy Péter cár elhatározta, hogy a Néva folyó mocsaras torkolatára, akár több száz emberáldozatot hozva is, de megépíti utópisztikus és gazdaságilag jelentős városát. Lehetetlen márpedig nem létezik Szentpétervár az ingoványos talajból is képes volt kibújni, Péter cár nem hagyta annyiban álmait, annak ellenére, hogy amikor belefogtak a város építésébe épp a nagy északi háború zajlott és a Finn öböl még a Svédek kezében volt. Nem volt kegyelem a cár megadóztatta népét, hogy elkészülhessen a pompás város, különböző ésszerűtlen adóterheket nyomott a népe vállára. Ilyen volt a szakálladó is, hiszen mégsem nézhet ki senki ápolatlanul. Megadóztatta még a születést és a halált is, hogy tőkét gyűjtsön a gigászi befektetésébe. A megpróbáltatásokat kiállva, sikerült létrehozni ezt az elit metropoliszt, mely még a mai napig is versenyben van az Orosz föderáció fővárosa címért.

A remetelak kincsei

Szentpétervárt az orosz kultúra városaként is szokták emlegetni, nem véletlenül. Legnagyobb nevezetessége a Téli Palota, másnéven az Ermitázs, melynek értékes festmény gyűjteménye a Louvre-éval vetekszik. A Téli Palota története igen érdekes, 1754-62 között épült fel, a híres olasz építész, Bartolomeo Francesco Bortelli tervei alapján. Már ez is furcsa, hogy egy orosz épületet egy nyugati építész tervezhetett meg. I. Nagy Péter cár második felesége, Nagy Katalin cárnő a művészetek rabja volt, neki köszönhetjük a műkincsek legértékesebb darabjait. Féltve őrzött gyűjteménye a Téli Palota előtt egy elzárt remetelakban pihent, melyről a nevét az Ermitázs is kapta. Később csak a Palota egy részében voltak kiállítva, ám napjainkra az egész épületet ékesítik a szebbnél-szebb értékes műtárgyak. 535 teremben közel 8000 nyugat-európai festmény van kiállítva, a korai romantikától, a reneszánsz csodákon és az elkápráztató impresszionista festményeken át, a kortárs avantgárd festészeti kultúra remekeit is megcsodálhatjuk. Az óriási Palota legkülönlegesebb szárnya, az Aranyszoba, melyben felbecsülhetetlen értékű drágaköveket lehet megtekinteni. A szobát sokszorosan őrzik, és csak jó előre bejelentkezett csoportok látogathatják. Ha végig akarjuk járni a műgyűjteményt, nem elég egy napot rászánni, hiszen összesen 22 kilométert kell gyalogolnia annak, aki az egész Téli Palotát be akarja járni. Jelenleg 10 ideiglenes tárlat tekinthető meg, melyek közül néhányat megemlítenék:

-         A világ ékszerdoboza – Indiai ékszerkülönlegességek

-         A tündöklés megérkezett – Remekművek a Berlini Egyiptomi Múzeum gyűjteményéből

-         Afro Basaldella – Az érzelmek színei

-         és Az arany Maszk titkát is felfedezhetjük, ha a közeljövőben ellátogatunk ide.

A Téli Palota mellett még számos múzeummal büszkélkedhet ez a város. A szépművészetektől kezdve az egészen aberrált alkotásokig találkozhatunk kiállított műtárgyakkal. Akinek bírja a gyomra a Kunsztkamerában orosz tudósok által megalkotott mutáns-embrió gyűjteményt nézhet meg. Félelmetesen hangzik, már belegondolva is.

Észak Velencéje

Az útikönyvek Szentpétervárt leggyakrabban Északi-Velencéjének titulálják mely jelző egyrészt az olasz stílusú építészeti remekművek hatására, másrészt pedig a Néva folyó által övezett utcák miatt ragadt rá. A Téli Palota mellett még egy épület őrzi a város legrégebbi emlékeit. A Péter Pál erőd 1703-ban épült abból a funkcióból, hogy oltalmat adjon az esetleges svéd támadások ellen, bár sosem kellett betöltenie valóságos védelmi feladatot, sőt még börtönként is üzemelt 1712-től. Többek között itt raboskodott a kortársai által meg nem értett Gorkij és Dosztojevszkij is. Az erőd egy szigetecskén áll, közepén Szentpétervár legmagasabb épületével az aranyban pompázó Péter Pál katedrálissal. Mára innen tárul elénk a legszebb kilátás a városra. Kettő híd is vezet a szigetre, ezt leszámítva még 340 híd található a városban, melyek közül 22 felnyitható, ha nagyobb hajóknak kell áthaladniuk. Elhagyva az erődöt a Balti tenger partján érdemes megcsodálni a Nyári palotát, azaz a Peterhofot. A Versallesi mintára épült építészeti remekmű homlokzata a tengerre néz, 270 méter hosszan fehér oszlopok tagolják. Kertjében összesen 64 szökőkút található, de Peterhof fő szimbóluma a vízlépcső, melyet az 1709-es svéd csata emlékére építettek.

Jó tanácsok utazóknak

Budapestről Szentpétervárra nincs közvetlen repülőjárat, Moszkvai átszállással juthatunk el a legkönnyebben az orosz Aeroflot légitársasággal. A jegyárak változóak, időponttól és osztálytól függnek, de már 60.000 Ft-ért is lehet találni retúr repülőjegyet, ha jó előre foglalunk. A turisták csak vízummal léphetnek be az országba, melyhez szükséges egy belügyminiszter által hitelesített meghívó, vagy egy részvételi jegy (más néven „voucher”) a szállásfoglalásról. A városban a legegyszerűbben az iránytaxikkal közlekedhetünk, melyek árban sem vészesek. Ha a tömegközlekedést választjuk meglepő lesz a kontraszt, hiszen a csillogó villogó palotáiról híres Szentpétervárban a legócskább trolibuszokkal találkozhatunk. A látogatók központja a Nevszkíj sugárút, itt van a legnagyobb nyüzsgés, hiszen a legjobb kiindulópont a nevezetességek felfedezésére. Híres tervezők luxusboltjaival, szuvenír árusokkal, szépséges templomokkal és hangulatos éttermekkel találkozhatunk lépten-nyomon a sugárúton. Érdemes a közelben szállást foglalni, mert innen a legkönnyebb eljutni a város érdekes pontjaira. Nyáron ideális meglátogatni a várost, mert ekkor a legkellemesebb az időjárás, nincs nagy meleg, de sokat süt a nap. Júniusban érdekes módon éjszaka is világos van, ekkor vannak az úgynevezett fehér éjszakák Szentpéterváron, melyeket különböző rendezvényekkel ünnepelnek a helyiek. Sajnos kevesen beszélnek idegen nyelvet, így tanácsos oroszul beszélő kísérőt vinni.

Az orosz konyha

Nagy Péter cár és felesége Katalin cárnő uralkodása alatt erőteljes francia hatás keveredett bele a tradicionális orosz gasztronómiába. Ennek köszönhetően manapság igazán pikáns ízekkel találkozhatunk, ha belekóstolunk az orosz konyha remekeibe. Az étkezés bevezetője egy zöldségből és halakból álló vegyes tál, más néven zakuszki. Számunkra kissé szokatlan lehet, de a levest a főétel mellé vagy után fogyasztják. Az orosz levesek bőségesek, tele hússal és zöldségekkel. Egyik nemzeti ételük a Borscsleves, melyben káposzta, cékla, olajbogyó és egyéb zöldségek, valamint marhahús fő, tálalásnál tejföllel ízesítik. Kissé fanyar, de nagyon kellemes ízvilága van. Főfogásként hús-, vagy halételek kerülnek az asztalra, a mondás úgy tartja, hogy „nagyon szegénynek kell lennie annak, aki legalább napi egyszer nem eszik húst”. Az oroszok az állati eredetű ételek minden fajtáját előszeretettel fogyasztják, legyen az sertés, marha, kecske, birka vagy szárnyas. Kenyeret szinte minden fogáshoz esznek, főleg a rozsosat kultiválják. Az oroszok nemzeti itala a vodka, melyet előszeretettel fogyasztanak akár reggeli előtt is.

Szentpétervár felejthetetlen élményt nyújt látogatói számára. Pompás paloták, történelmi emlékek, fényes sugárutak, luxus és elegancia, hangulatos csatornák és füstös éttermek jellemzik. Szerencsére az elnyomó Szocializmus nem ejtett sebet rajta és épületei manapság is változatlanul tündökölnek arra várva, hogy megcsodálják őket.

Sötét múlt – színes jelen, Berlin a modern város

Berlin 3,4 millió lakosával Németország legnépesebb városa. Lakóinak száma nagyban megelőzi a szintén népes Münchent és Hamburgot, melyeknek lakosságát összevetve sem érik el a Német főváros népességét. Berlin szédítő csomópont, mind politikailag, kulturálisan és kereskedelmileg is.

Történelme

Magáról a pontos alapítási évről nem maradtak fenn adatok. Az első írásos emlékek az 1200-as évekből származnak, melyekben megemlítik, hogy a Spree folyó partjainál 2 halászfalu alakult, Berlin és Cölln (Colonia). 1307-ben egyesült a két település, amikor Berlinben felépült a két falu egységes városháza. A város nevének eredetéről két elmélet is szól, valószínűleg a Szláv eredetű „berl” szóból származik, melynek jelentése mocsár, láp. A másik elmélet szerint a flamandok nevezték el így ezt a települést.

1380-ban szörnyű tűzvész pusztított, melynek martaléka lett szinte az egész város, újra kellett építeni mindent. 1440-től a Hohenzollerek azaz a brandemburgi választófejedelmek székvárosa címet kapja meg.

1701-től elnyeri a Porosz főváros címet, az elkövetkező században megszállják az oroszok, majd az osztrák csapatok is, illetve 1807-ben Bonaparte Napóleon francia katonái. Az 1810-es évek és a Napóleoni háborúk után a város a fellendülés talajára lépett. A porosz királyság és a német hatalom fővárosa lett. Ebben az időben épült az „Altes” és „Neues” azaz a régi és az új múzeum, valamint III. Frigyes Vilmos létrehozta az egyetemet. 1838-ban építették ki az első vasúthálózatot, melynek első állomása a Potsdamer volt, ám ennek az állomásnak ma már csak elveszett emlékeit láthatjuk, hiszen 1946-ban bezárták. Napjainkban a vonatok itt a föld alatt állnak meg.

Berlin a birodalmi főváros címet 1870-ben szerezte meg, innen számítjuk Németország központjának. A második világháború ideje alatt a város teljesen elroncsolódott a mintegy 450.000 bombának köszönhetően, amit ledobtak rá.

Az 1945-ös megszállás után Berlin négy hatalom birtokában állt. Szovjetunióé lett a keleti oldal, Nagy-Britanniáé, az Egyesült Államoké és a Franciáké pedig a nyugati oldal egy-egy szegmense. A hidegháború alatt, azaz 1961-től a két oldalt szögesdróttal választották el egymástól, majd megépült a híres fal, amely családokat választott el egymástól. Ennek a falnak köszönhetően lett Berlin a legforróbb csomópontja, a legnagyobb ütközések színhelye a keleti és a nyugati blokk között. Több ezer ember veszítette itt életét, hiszen minden határ közül ez volt a legszigorúbban őrzött. Még az emigrálás kísérletét is halállal büntették.

A lebomlás napja 1989 November 9-én érkezett el, mely napon, a felsőbb vezetők engedélyt adtak a fal lebomlásának, így kapta vissza a szabadságát a város. Mára a falnak csak bizonyos részei léteznek, szigorú tisztelettel őrizve azok emlékét, akik életükkel feletek a fal létezéséért.

Látnivalók

Berlint többször érte pusztítás, mint a tűzvész a középkorban, vagy a második világháború bombatámadásai. Ennek hatására lett mára ennyire modern város. Folyamatosan változik, a legújabb technológiákat és a kortárs építészet legnagyobb műremekeit fedezhetjük fel ebben a városban. Ha egy gyalogtúra alkalmával a Potsdamer Platz-ra tévedünk, a jövő városában érezhetjük magunkat. Ez Berlin üzleti központja, már a múltszázad elején is a város legforgalmasabb tere volt és napjainkban sincs ez másképp. Közepén magasodik a Sony európai központi épülete, ami mint egy idegen űrhajó áll a téren. Ha betévedünk a belső tér olyan mintha egy űrhajó belsejében lennénk, ám az éttermek és a gondosan ápolt szökőkút körülötti kert arról árulkodik, hogy békés szándékkal érkeztek „látogatóink”. Érdekesség képen megjegyezném, hogy itt található Európa legmodernebb és legnagyobb IMAX mozija. Sok vita volt abból, hogy kellenek-e felhőkarcolók a városba, végül a befektetők győztek, de egyedül a Potsdamer Platzon hozhatták létre Berlin égig érő üzleti épületét.

Ám ez az épület sem vetekedhet a főváros méltán híres jelképével, a TV-toronnyal. Az Alexander Platzon található torony 368 méterével Európa legmagasabb épületének lett kikiáltva. Semmiképp sem szabad elmulasztani, hogy meglátogassuk a tetejét, ahonnan a város panorámáját akár egy körbeforgó étteremből is megcsodálhatjuk. A belépőjegy ára 10 €, amit megéri kiadni érte, hiszen feledhetetlen élmény.

Berlin és Németország híres jelképe a Brandenburgi kapu, amely gyakorlatilag a központban helyezkedik el, így könnyen megközelíthető. Mögötte húzódott végig a Berlini fal, ezért állítják azt, hogy ez volt Kelet és Nyugat kapuja, majd 1989-től, az újraegyesítés óta a szabadságot szimbolizálja. Öt nyílása hatalmas lyukként tátong a téren, a kapu tetején Niké, a görög győzelem istennő szobra áll, lovakat hajtva. Ennek a szobornak a története igen kalandos, hiszen hol Napóleon hurcolta el Párizsba, hol az orosz hadsereg bombázta le. Az eredeti 1793-as alkotásból már csak az egyik ló feje maradt fenn, amit Berlin egyik múzeumában tekinthetünk meg.

A kapu mögött északra található a Reichstag épülete, melyben ülésezik a Bundestag azaz a német alsó ház. A II. világháborúban lerombolt kupolát jelenleg egy üvegkupola szimbolizálja, mely látogatható turisták által is. Jelentős a szerepe ennek az épületnek egyrészt azért, mert ez a parlament másrészt pedig, mert az 1989-beli újraegyesítési ünnepséget is itt tartották.

Akik kedvelik az állatokat, azoknak kihagyhatatlan látnivaló Berlin állatkertje a „Tiergarten”. A budapestinél körülbelül háromszor nagyobb területen fekvő rezervátumban, az állatok kerítés nélkül élnek, trükkös megoldásokkal elkerítve az emberektől. Mosolyra húzza a szájat az a tény, hogy az egyetlen ketrec a játszótéren található, persze ez a gyermekeknek nem okoz sértődést. Legérdekesebb állata az akár „Zebrazsiráfnak” is hívható Okapi, mely faj ma már a kihalás szélén áll, kényes életfeltételei miatt.

Művészetek

A Múzeum Sziget önfeledt kikapcsolódást biztosít mindazoknak, akik nyitottak a művészetekre és szívesen elmélyednek a történelmi emlékekben. A Spree folyón kialakult szigeten találhatóak Berlin legnagyszerűbb múzeumai. Négy fontos objektum található itt az „Altes” azaz a Régi Múzeum, a „Neues” azaz az Új Múzeum, a Régi Nemzeti Galéria és a Pergamon Múzeum. Az utóbb említett múzeum legnagyobb kincse az Istár kapuhoz vezető fából készült folyosó, mely egészen az ókorra enged visszatekintést. Ezen kívül természetesen számtalan lenyűgöző műtárgyat őriznek a múzeumok, de sajnos nincs annyi hely, hogy az összest felsoroljam. A sziget valós jelképe a Berlini Dóm lenyűgöző épülete, melynek füves parkjában, amennyiben kellemes az időjárás, akár meg is pihenhetünk.

Berlin a kortárs művészetek városa, mondják sokan. Számos művész élt itt új inspiráció gyűjtés céljából. Megemlíteném itt David Bowie-t, angol énekest, kinek legszebb dalait hozta elő ez a város. Ezen kívül a Depeche Mode zenekarnak is otthont adott Berlin pár évig.

Legnagyobb kortárs művészeti múzeum a Hamburger Bahnhof, melynek neve egy vasúti pályaudvart takar, persze nem véletlenül. A 19. század közepén ez volt az első terminálja a vasúti közlekedésnek, majd a 20. század elejétől fogva Közlekedési Múzeum-ként üzemelt egészen 1996-ig, miután  Josef Paul Kleihues tervei alapján renoválták. Itt a híres pop-art művészek, mint például Andy Warhol és Keith Haring munkáit is megtekinthetünk.

A művészet ebben a városban nem csak a falakon belül élvezhető. Az egész város egy ponyva melynek arca napról napra változik. Itt elfogadottak a szabadművészetek is, így egészen igényes falfirkákba ütközhetünk, ha nyitott szemmel járunk. Maga a város egy egészen színes forgatag, ahol sosem lehet unatkozni és mindig látunk valami érdekeset és egészen lélegzetállítót!

Sport

Berlin legelterjedtebb közlekedési eszköze a bicikli. Jól kiépített kerékpárutakkal és ésszerű közlekedéssel találkozhatunk. Az öltönyös üzletembertől kezdve a gyermekét iskolába vivő háziasszonyig mindenki kerékpárt használ, a környezetvédők nagy örömére. Bérlése sem drága, és kerékpárral a főbb látnivalók egycsapásra bejárhatók. Érdemes kerékpárháton bejárni a várost.

A Német fővárost ajánlom mindenkinek, aki nyitott az új dolgokra, hiszen egészen elképesztő ez a metropolisz, ahol minden nemzetiségből él valaki, mégis teljes toleranciával elfogadja a másikat. Ma már akciós vonatjeggyel vagy fapados repülővel fillérekért eljuthatunk ebbe a nagyszerű színes forgatagba.

Tunézia – Nem csak napfény és tengerpart

Tunézia Afrika észak-középső részén, Magyarországnál mintegy másfélszer nagyobb területen fekszik. Lakossága szinte teljesen arab, körülbelül 9 millió fő. A jó kereskedelmi lehetőségek, és  élhetősége miatt, a legsűrűbben lakottak a Földközi tengerhez közeli városok. Beljebb a száraz sivatagok uralkodnak, silány életkörülményeket teremtve. Az ország földrajzi adottságai miatt, a tengerparton furnak úthálózatai, a főbb városok között vasútvonalak segítik a közlekedést. A legjavasoltabb és legolcsóbb közlekedési eszköz a városon belül a taxi, illetve a városok között az iránytaxi. A főváros Tunisz a legnagyobb és legzsúfoltabb, ám idegenforgalmi szempontból nézve kevésbé jelentős, ezzel szemben rengeteg turistát vonz Monastir és a környező városok, mint például, Sousse vagy Hammamet. Kevesen tudják, hogy Tunézia francia gyarmat volt, ebből kifolyólag érezni a francia hatást ezeben a nyaraló városokban.

Ez az ország a prehistórikus korok óta a közel-keleti és mediterrán népek találkozási helye. Őslakói a berber törzsek (csak úgy, mint Marokkóban, lásd: előző cikk – a szerk.) kialakulásukról kevés adat maradt fent, de valószínűleg Kr. E. 3000 körül választották hazájuknak az észak afrikai részt. Tunézia igazi történelme a főníciai telepesekkel kezdődött, hiszen ez a népcsoport volt az, aki fejlett kereskedelmi birodalmat alapított ezen a területen. Időszámításunk előtti 520-tól Karthagó önálló nagyhatalommá nőtte ki magát, birtokában volt Szicília, Spanyolország és fekete Afrika. Így vált a legnagyobb riválisává a Római birodalomnak. Róma ezt nem hagyhatta, így hadat üzent Kartagónak. A legendák szerint földjét felégették és sóval hintették fel, hogy többé ne teremjen meg semmi, teljesen leigázták. Róma meggyengülésével párhuzamosan, Tunézia területét vandálok lepték el, később pedig a Bizánci birodalom részét képezte. 670 körül elérték észak Afrika középső részét az arab telepesek, akik ismét felvirágoztatták e vidéket. Erődöket, mecseteket, vízvezetékeket építettek. Tunisz fővárosi státuszát 1160-ban, a Háfszda uralkodóház sarjai jelölték ki. A statisztikailag kedvezőbb helyének köszönhetően, Mahdia helyett lett az ország központja. 1535-ben V. Károly, Spanyolország számára meghódítja Tuniszt, majd 1574-ben a Törökök szerzik meg.

A korábban említett francia befolyás 1881-ben kezdődött meg, amely a korábbi spanyol és török elnyomás után, ismét nyugtalanságot okozott az országban. Egészen 1955-ig tartották a franciák gyarmatuknak Tunéziát, ekkor ugyanis Habib Bourguiba, a tunéziai nacionalizmus megtestesítője visszatért és felszabadította az országát. Így kapta meg a Tunéziai Független Köztársaság címet. Bourguiba nevéhez fűződik Tunézia iparosítása, vasutakat, iskolákat, repülőtereket, gátakat, castornákat építtetett. 200. április 6-án örök nyugalomra szunnyadt, ez a nap az egész országban nemzeti gyásznap volt.

Manapság Tunézia legnagyobb népszerűségnek örvendő partszakaszai északon, a Földközi tenger partján hosszan elnyújtva fekszenek. Itt a helyi lakosok fő megélhetési forrrása a turizmusból és a földművelésből származik. A térség hangulatának meghatározó elemei az Atlasz hegység távoli óriásai, illetve a gyönyörű színpompás trópusi virágok illata. Az egyik legismertebb idegenforgalmi célpont Hammamet, amit régen a rómaiak a mulatságos „Puputt” névvel illettek, mai neve az arab fürdő (Hammam) szó többesszámú alakja. Itt a tél kellemesen langyos, a nyár forró, ám kánikulától mentes. A kedvező időjárási viszonyok miatt egyesek Tunézia virágoskertjének is becézik ezt a várost.

Karthágót könnyű megközelíteni, hiszen a T.G.M. elővárosi vasút csúcsidőben 10 percenként érkezik ide. A vonatról figyelve a tájat, a kiemelkedő Szent-Lajos Katedrális az első, amit meglátunk. Ezt az épületet napjainkban koncertteremként is használják, tökéletes akusztikája miatt. Ha Karthagóban járunk ne hagyjuk ki a Nemzeti Múzeumot, melynek udvarából mesés kilátás nyílik az egész városra. Innen felidézhetjük fantáziánk segítségével a pun háborúk emlékeit.

Délkeletre haladva a forró Sousse-ba botlunk, amely rendkívül népszerű  uticél a hazai turisták körében. A 149 ezer lakosú város Djerba mellett a második legfelkapottabb üdülőhely. Hosszan elnyúló, tágas homokos partjával, gyönyörű óvárosával és pezsgő éjszakai életével minden korosztály számára tartogat valami kellemeset.

Délre tartva a hosszú, száraz sivatagba érkezünk, ami kalandosabb kedvű utazók számára igazi paradicsom. Felfedezhetjük teveháton, vagy Jeep túra keretein belül, ha magunkon is meg szeretnénk tapasztalni az igazi Afrika atmoszféráját! Ha legdélebbre is elkalandozunk a sivatagban, akkor itt találjuk Matmata és Sidi Bouhel várost, melyek szerepeltek a Csillagok háborúja második részének jeleneteiben mint, az ifjú Skywalker otthona. George Lucas-nak hála számos turista veszi a fáradtságot, hogy átvágjon a sivatagon a filmbéli helyszínek felkeresésére.

Tunéziába rengeteg kereskedő jár, hiszen vízipipát, szőnyeget, bőrcikket, olívaolajat rendkívűl jutányos áron tudnak itt beszerezni. Természetesen a tunéziaikra is vonatkozik, mint minden más arab népre, hogy kötelező  alkudni. A főbb part menti településeken rengeteg vásárfiával találkozhat az ember az ugató ugráló gépmacskától kezdve a festett üvegig, határtalan, minden képzeletet felülmúló variációkkal találkozhatunk. 

Akik eddig úgy gondolták, hogy Tunézia csak a passzív pihenésről szól, remélem kedvet kaptak, hogy útrakeljenek és felfedezzék ezt a csodálatos országot, ahol nem csak relaxálni lehet!

Montenegró – a Földközi tenger érintetlen gyöngyszeme

Ha valakit megkérdezek, hogy hol van Montenegró, nem biztos, hogy be tudja határolni. Ez az ország a volt Jugoszlávia déli részén található, a Balkán félszigeten. Északról Horvátország és Bosznia-Hercegovina határolja, északkeletről Szerbia, keleten Koszovó, délen Albánia és az Adriai tenger.

Keskeny partja 293 kilométer hosszan nyúlik, közvetlen mögötte hegység emelkedik ki meredeken. A magas hegyek miatt régen a kommunikáció nehezebben működött a partvidékiek és a hegyen lakók között, ám a modern korban már ez nem jelent problémát. A geológusok számára Montenegró kötelező zarándokhely, hiszen olyan természeti kincseket rejt magában ez a csöpp kis ország, amik a világon páratlanok. Számos különleges flóra és fauna él itt megbújva a magad hegyek közötti eldugott völgyekben. Több természeti parkja is van, ebből a Durmitor nemzeti park felkerült az UNESCO világörökségi listájára is, méghozzá a legelsők között 1980-ban. A Durmitor hegy legmagasabb pontja 2522 méter magas, ezt a helyiek Bobotov Kuknak hívnak. A hegységrendszerben egyébként további hat 2000 méter feletti csúcs található. Az ország lakói is tisztában vannak természeti kincseikkel, ezért a parlamentben Montenegrót ökológiai országnak nevezték ki, ám ez egyenlőre csak célkitűzés még, a megvalósítása folyamatban van. 

Az ország természetében három szín él mesés harmóniában a pompás kék, a ragyogó zöld, és a kontrasztos szürke. Ebből kifolyólag 3 fő régióra tudnám tagolni az országot:

1. A kék tengerpart: ez Montenegró fő turistaközpontja, a Budvai Riviéra sok pihenni vágyót vonz. Ezen a részen található Európa legdélebbi fjordja a Boka Kotorska-ban azaz a Kotori öbölben. A legnagyobb 13 kilométer hosszú homokos strand Velika plaza, kisgyermekkel utazóknak tökéletes választás.
2. Az ország zöld közepe: a Zeta folyó-völgy övezi, mesés zöld fűvel szegélyezve, itt található a főváros, a bájos Podgorica.
3. A szürke északi rész: hatalmas hegyek, tiszta folyók és óriási friss tavak övezik. Télen pompás síparadicsommá alakul át ez a régió, nyáron pedig, ha sportosak vagyunk, akkor megmártózhatunk a tavakban és a folyókban. Feltétlen vigyünk magunkkal nyáron is meleg ruhát, mert estére akár 5-10 fokra is lehűlhet a levegő

2006. május 21-én népszavazást tartottak az országban, hogy továbbra is Szerbia részét képezze-e Montenegró. Az állampolgárok több mint fele voksolt a függetlenségre, így 2006. június 3-án megkapta a független állam címet. Ezzel a Montenegrói Köztársaság a világ legfiatalabb államává vált. Ebből kifolyólag az ország idegenforgalmi fellendülése napjainkban is zajlik, hiszen az 1990-es évek elején lezáruló Jugoszláviai háború miatt, elmaradott területnek számít. Egyre több befektető lát fantáziát a fekete hegy országában, és folyamatosan épülnek az egymást túlszárnyaló luxusszállodák. Fejlettség szempontjából a 4 évvel ezelőtti Bulgáriához tudnám hasonlítani.

Hazánkból is egyre többen kíváncsiak erre a még kiforratlan, szinte érintetlen országra. Itt biztos nem találkozunk turisták hadával, önmagunkban élvezhetjük a természet adta kincseket és a történelmi értékek nyugalmát.

A montenegróiak nyelve hivatalosan a szerb, de az általuk használt nyelvben legalább 6000 szó teljesen eltér tőle. Így akár jogos is lehet külön montenegróinak titulálni ezt a szláv nyelvet. Érdekes, hogy az írás hűen tükrözi a kiejtést, így az idegen szavakat hallás után jegyzik le. Roppant mulatságos, hogy például Michael Douglas amerikai szinész nevét ők Majkl Dagles-ként írják le. 

A helyi városokban szabadidőnket nagyon sok rendezvényen eltölthetjük. A tengerparti városok a nyári hónapokban sok híres, kulturális és a művészeti személyt hívnak meg a rendezvényekre, hogy a közönség jól érezze magát. Multimédia, irodalmi, filmes, színházi, képzőművészeti, gyermek fesztiválok, zenei, pop és népzenei fesztiválok, rendezvények színes sokasága jellemzi Montenegrót. Megszűnnek a határok a művészek és a nézők között. Minden nagyobb városnak saját rendezvénye van, amely speciálisan arra a vidékre jellemző, maszkabál, strand buli, bokai éjszaka, halász ünnepségek stb.

Manapság két nagyszabású művészeti rendezvényt emelnék ki, az egyik a Párizsban élő Nikola-herceg által 2 évente szervezett sokoldalú  művészeti fesztivál, a másik pedig Becicben évente rendezett nemzetközi művésztábor, amiben magyar festők is részt szoktak venni.

„Isten igencsak ajándékozó kedvében volt mikor Montenegrót teremtette” – szól a helyi mondás, amelyet minden turista megtapasztalhat, ha ellátogat ide. Ajánlom mindazoknak, akik érdeklődnek a különleges természeti értékek irnát, szeretnek kirándulni vagy gondtalan pihenésre vágynak, illetve azoknak, akik valami különleges helyet keresnek.

Barcelona - ízek, sport és építészet

Spanyolország második legnagyobb városa, a tradíciókra hajazó Madriddal ellenben egy igazi modern metropolisz. Lakossága 1.510.000 fő, ám ha a külső, szinte hozzá épülő kerületeket is belevesszük, akkor ez a szám 4 millióig emelkedik. Egy valóságos lüktető energiabombához tudnám hasonlítani Barcelonát, ami sohasem alszik, ezért tartja zarándokhelyének a legtöbb fiatal. Itt aztán zajlik az élet, akiknek tömegiszonyuk van, azok kerüljék el ezt a csodálatos mediterrán várost! A lakói imádnak pezsegni, nem okoz meglepetést senkinek, ha egyszer csak gondolnak egyet az utcalakók és egy kisebb fesztivált rendeznek maguknak, ételt, italt mindenki belátása szerint visz, asztalokat-székeket pakolnak ki és kezdődhet a buli! Nincs még egy ilyen nyüzsgő város a földön!

Múlt
Barcelona a leggazdagabb Katalán város, nevét a híres hadvezérről kapta, Hamilcar Barca-ról. A kikötőváros már az ókorban is nagy szerepet játszott a Földközi-tenger kereskedelmében, és ezt a pozíciót mind a mai napig magáénak tudhatja. 1137-ben az Aragóniai Királyság része lett, majd a kasztíniai és aragóniai királyság egyesítése után (1479) Spanyolország részévé vált. Ez a terület az ország iparilag és gazdaságilag legfejlettebb területe. A nemzeti össztermék (GDP) 20 %-át itt termelik. Ebből kifolyólag bontakozott ki a katalánok lázadása, hogy ők termelik ki az állami vagyon nagy részét. A katalánok mára elérték, hogy önrendelkezési joguk legyen, de a teljesen önállóvá válástól még messze vannak. Ha valaki spanyolnak nevezi az itt élőket, azt szörnyű sértésnek veszik. Maga a katalán nyelv nem hasonlít még hangzásában sem a spanyolhoz, inkább hasonul a dél-franciaországi provanszálhoz.

Gaudi városa
Barcelona építészetéről is neves, főbb látványosságai modern építészektől származnak. A legelső művész, aki eszünkbe juthat, nem más, mint a „katalán modernizmus” megalapítója, Antoni Gaudi. Ennek a kissé furcsa figurának köszönheti a város azt a képet, amely egyedivé teszi, hiszen a legérdekesebb épületek fűződnek a nevéhez. Gaudi igazi elhivatottja volt az építészetnek, az építkezéseken lakott, teljesen átadva magát skicceinek, amiket gyakran akár kivitelezés közben változtatott meg a munkásai nagy örömére. Sajnos halálát furcsán lelte a mester, hiszen éppen az egyik építészeti remekművét vizsgálgatta, s hogy jobban lássa, egyre hátrébb lépkedett, ennek következményeképp egy villamosba ütközött, ami örök csendre ítélte a művészt. A legkülönlegesebb épület, melyet tervezett még máig sem készült el, szakértők szerint pont halálának százéves évfordulójára, 2026-ra várható, hogy felépül. Az épület neve Sagadra Familia azaz a Szent család temploma, természetesen az UNESCO kulturálisvilágörökségi lista része. Az érdekesség kedvéét megemlíteném, hogy amikor a művészt megkérdezték, a hosszú kivitelezésről, csak annyit szólt: „Az ügyfelem nem siet”. Talán azt mondhatjuk, ez Barcelona jelképe, az örökkévalóságot szimbolizálja. Az építész nevéhez fűződik még a szintén kulturális világörökség címet élvező Güell park, amelyet Gaudi eredetileg lakóparknak tervezett, ám senki sem szeretett volna itt lakni, így a művész és családja élt benne. Napjainkban ingyen látogatható az épület együttes, melynek a különleges atmoszféráját nem is lehet szavakban kifejezni, élőben kell megtekinteni! Gaudi további művei a belül is rendkívül egyéni Casa Batló, a Casa Vicens, a Pavellons de la Fianca Güell, a Coelgi de les Teresianes, a Casa Calvet, és a Torre Bellesguard.

Óvárosi látnivalók
Barcelona városközpontja a La Ramba, ami a Ronda De Sant Pere és a Parc de la Ciutadella által határolt területen fekszik. Délről a kikötő öleli át. Maga a La Ramba öt különálló utcából áll, mely voltaképpen egy háromsávos sugárutat tesz ki. Ezen a sugárúton találkozhatunk szenzációs élő szobrokkal, utcai árusokkal, pantomimszínészekkel és utcazenészekkel. Turistaként érdemes végigjárni ezt az utat, hiszen itt mindig történik valami bolondság, érdekesség. Ha délre vesszük az irányt, a kikötő felé, Kolombusz Kristóf, a híres felfedező szobrába ütközhetünk. A Spanyolok méltón büszkék a korszakalkotó honfitársukra, és ezzel a 60 méter magas szoborral állítottak neki tiszteletet. Nem messze a szobortól található a Hajózási Múzeum, amelyben több tengeri felszerelés van, mint amennyit bárki el tudna képzelni. Nem érdemes kihagyni!
A Barri Gotig csupán néhány percre található a La Ramba korzótól észak-nyugatra. A területet, ahogy a neve is utal rá, gótikus lakóházak és pompás paloták színesítik. Ez a rész egy labirintus, melyben számos bár és kávézó kapott helyet. Vigyázzunk, mert az utcák itt oly egyformák, hogy könnyedén eltévedhetünk! Ezen a részen találjuk a legkedvezőbb árú szálláshelyeket is, hiszen az itteni épületek a XIV. és XV. Századból valók. Érdekessége a territóriumnak, hogy az itt fekvő tágas, négyszögletes téren van a piac, ám ez a helyszíne hetente egyszer megrendezésre kerülő Sardana táncnak.
A kerületből felvonóval eljuthatunk a helyi „Gellért-hegyre” azaz a Montjuic-ra. A Monjuic nevezetessége az 1936-os, tervezett olimpiára épített, és az 1992-es olimpiára átépített stadion, a hozzá kapcsolódó sportlétesítmények, és az – azóta világhírűvé vált – kommunikációs torony. Szintén szemet gyönyörködtető az 1939-es világkiállításra emelt Pala Nacional, mely ma a Katalán Szépművészeti Múzeumnak ad otthont.

Sport
Nem kell sok embernek bemutatnom a Spanyol futballt, hiszen világrangú. Természetesen Barcelona is büszkélkedhet saját focicsapatával. A futballklubot 1899-ben alapította Joan Gamper svájci, angol és spanyol játékosokból. Mind a mai napig díszeleg a csapat mottója a stadionon, mely így hangzik: „Més que un club” azaz „Több mint Klub”. A spanyoloknak életük a foci, mondhatni a vérükben van, igazi szenvedéllyel játszanak. Hogy szemléltessem a sportklub sikerességét, meg kell említenem, hogy a 2007-08-as idényben a harmadik leggazdagabb sportklub címét tudhatta magáénak a Barcelona FC. Ha a csapat nyer egy meccset a lakók óriási ünnepet tartanak, teljesen feje tetejére áll a város mindenki örömtáncot jár. Ne lepődjünk meg, ha odajön hozzánk egy idegen felbőszült mosollyal és két csókot nyom az arcunkra, ez teljesen normális jelenség!

Gasztronómia
A katalán konyhaművészet sokszínűségéről híres és a vidék természetes alapanyagaira épült, igazi mediterrán ízek jellemzik. Főbb alapanyagaik: hal, hús, rizs, zöldségek, olívaolaj, gyümölcsök. Kedvelt ételkülönlegességként ajánlanám a Suquets de Pescado-t és a Zarzuela de Mariscos, melyek különleges fűszerekkel tarkított halételek. Étkezéshez selymes katalán borokat javasolok, melyek közül a legkedveltebb a pezsgőbor, azaz katalánul a Tava. Napjainkban a spanyol konyhaművészet virágkorát éli, még sohasem adtak ki annyi szakácskönyvet és útikalauzt, mint manapság és ebben természetesen a katalán főváros is kiveszi a részét. A legkellemesebb éttermeket a Gótikus negyedben találjuk, melyekben egy átlagos vacsora körülbelül 25 €-ba kerül. A Ramblas részén található éttermeket annyira nem tartom jónak, mert egyrészt drágát, másrészt pedig nagyon turista jellegűek, nincs meg az igazi tradicionális hangulatuk. Hétköznap a legtöbb étterem kínál háromfogásos ebédet, melyeknek ára 8-12 € között mozog. A katalánok étkezési kultúrája nagyban eltér a Magyarországon megszokottól, ők az ebédet 14-16 óra között a vacsorát pedig 22-23 óra között fogyasztják.

Torres Dies! Azaz jó étvágyat kívánok.